Budapest - Zamárdi Balaton Sound riksás teljesítménytúra -

A Balaton Sound promóció részeként, a  felmatricázott pedálhintóinkkal, július második hetében a Triáker riksa csapat nekivágott, hogy megtegye a 132 km hosszú utat Budapest és a forró Balaton között. Az utat hosszas profi szervízmunka és felkészülés előzte meg, hogy műszakilag kifogástalan riksákkal legyünk jelen a Balaton Soundon, ami elsősorban Ádám érdeme volt, valamint a Csepeli Paul Lange Shimano nagykereskedésnek volt köszönhető és Dorián segítségének.  Az indulás forró, sőt tüzes volt, bár tudtuk, hogy ez csak bemelegítő a fesztiválra. 

Budapest Margitsziget - Velence - Zamárdi    

Budapesten egy csapatépítő kajálás, hogy megnyugodjanak a kedélyek, majd Budafok után Érd (kikerülve a nagy emelkedőt) első pihenő, utána Tárnok és Martonvásár, ahová Tordasról Cseszó frissítőkkel jött elénk. Az időjárás nekünk kedvezett, nem tűzött a nap és a vihar is csak kerülgetett utunkon, meg nem talált. Az utolsó szakaszban Baracska, Pettend, Kápolnásnyék és sötétedés előtt elértük Velencét. Itt a riksákból szekértábort állítottunk és a csillagos ég alatt aludtunk a part mellett.

Másnap aránylag korán elindultunk, a Velencei tó melletti kerékpáros úton, itt cirkuszból egy teve keresztezte utunkat. Székesfehérváron keresztül tekerve ráálltunk a 7-es útra. Itt már nehezebben fogytak a kilométerek, az emelkedők és nap heve kicsit megterhelő volt, de mindenkit hajtott a tudat, hogy mi fog a célban várni ránk, és a vágy, hogy minél hamarabb meglássuk a magyar tenger hullámait. Az úton minden arra elhaladó megcsodálta riksás konvojunk és szokatlanul kedvesek és türelmesek voltak az autósok, aki dudált csak tetszését jelezte ezzel, és vidáman biztatott minket általában.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a Fesztiválon naponta többet tekertünk, mind időben, mind távolságban, de a riksás teljesítménytúra jellegében más, mint a riksás személy fuvarozás és a fesztivál pörgése.

Tekerés közben az ember gondolkodása letisztul: összpontosítja erejét az éppen előtte álló feladatra, az legyőzendő emelkedőre, és a monotonabb síkterepen az ilyenkor felvillanó gondolatainkat beszélhettük meg.

Köszönet és mély tisztelet mindenkinek, aki részt vett  velünk ebben a kalandban: L.András, Kacsa, Pálesz, Vörös Menya és Sol erre mindig emlékezni fogunk!